˘1. fejezet, 4. rész˘

-Mégis mi a szart képzeltél?-lesütöm a szemeimet, mert egyszerűen képtelen vagyok belenézni az övéibe. Kicsivel később felkukucskálok, most éppen háttal áll nekem. Csak most veszem észre, hogy felsőteste fedetlen, csak egy melegítő nadrág és -gondolom én-, egy boxer van rajta. Haja nedves, még csöpög belőle a víz. Hátizmai összetett mozgást végeznek, ahogyan rácsap egy nagyot a pultra. Összerezzenek, s összehúzom magamat. Félek, félek attól, hogy mit fog csinálni. Lesütöm a szemeimet, s mit sem tudok mást tenni, csak várok. Hallom lépteit, ahogyan közeledik felém, de még mindig a földet pásztázom. -Azt hitted, hogy majd kisétálsz ebből a házból? Hogy csak úgy megszöksz? Mit hittél? -jött egészen közel, mígnem már leheltét arcomon éreztem.

-É-én, nem, nem hittem semmit.-dadogok s remegés fut át rajtam. Annyira kiszámíthatatlan a helyzetem. Nagy, mezítelen lábait fürkészem, mikor mutató, és hüvelykujja segítségével államat megfogja s felemeli, egészen addig, míg nem leszünk szemtől-szembe. Szemei közelebbről megnézve smaragdzöld színűek, hasonlóak enyéimhez. Szemeit összehúzza s megszólal:

-Jegyezd meg: Nem fogsz innen kijutni. Értetted?-pupillái kitágultak s egyenesen remegtem a félelemtől. Félelmetes amit most láttam. Kezeit combomra helyezte s erősen megszorította azokat.-Megértetted?

-I-igen.-dadogtam s éreztem ahogyan a könnyek szúrni kezdik szememet. Nem tudtam volna ránézni, ezért tekintetemet oldalra vezettem. Az a nem kívánatos könnycsepp mégiscsak utat nyert magának s végigszántotta orcámat. Mikor végre kezeit elvette combomról, s éreztem, ahogyan hátrébb lép, így tekintetemet óvatosan ráemeltem. Szorosan lehunyta szemeit s ezután már a félelmetes nagy pupillák helyett a smaragdzöld szemeket láthattam. Újra közelebb lépett, majd megszólalt:

-Ezt le kell fertőtleníteni.-fogta meg jobb kezemet s a csap alá tartotta, majd a vizet is megengedte. Iszonyatosan hideg volt és csípett is, ahogyan a víz beszivárgott a vágásokba, de Harry nem engedte, hogy mozdítsam a kezemet. Beleharaptam alsó ajkamba, s figyeltem, ahogyan most már törölgeti a kezemet. -Ne mozdulj.-szólal meg s eltűnik. Visszatér egy piros dobozzal, rajta fehér kereszttel. Egy elsősegély doboz. Elővesz egy sprayt, amit rá is fúj, s én csak sziszegek, hiszen borzalmasan csíp. Párszor ráfúj, majd előveszi a gézt s körbetekeri párszor a kezemet. Elvégzi ezt a másik kezemmel is s végül mindent otthagyva, újra felkap a karjaiba, minden erőfeszítés nélkül, majd visz el, át a nappalin, át a folyosókon, majd fel a meredek folyosón is, s végül a szobához visz, ahol utóbbi napomat töltöttem. Az ajtó nyitva van, gondolom amiatt, hogy utánam eredt. Fejemet nekitámasztottam mellkasának s hallom egyenletes szívverését. Besétál velem, majd lábával belöki az ajtót, ami nagyot csattan. Letesz az ágyra, majd ő eltűnik a fürdőszobában. Most van időm egy kicsit jobban tanulmányozni, ahogyan a fürdőszobából érkező fény erős sziluettet ad neki. Széles háta s válla van, s keskeny csípője. Alakja akárcsak egy modellé. Felsőteste egészen kidolgozott, látszik rajta. Karja erős, már csak abból is megállapíthatom, hogy gond nélkül felemelt. Ahogy tanulmányozom, egészen belevörösödök a gondolatba, hogy ő már a 'gazdám'. Mert jobb szót nem tudok találni.

 Mikor kilép a fürdőből lesütöm a szemeimet s várok. Hallom lépteit, ahogyan közeledik, majd érzem, ahogyan besüpped mellettem a matrac. Mozgolódik s már csak azt veszem észre, hogy felém kerekedik s arca csak pár centire van az enyémtől. Tekintetét belefúrja enyémbe, s egyik kezével megtámasztja magát oldalt, másikkal pedig rövid gatyám szélét keresi s mikor megtalálja, bugyimat félrehúzva belém tolja egyik ujját. Lélegzetem elakad az új érzéstől, s fészkelődök, feljebb tolom magamat a matracon, mindent megtennék, hogy szabadulhassak.

-Ne!-szinte visítom, ahogyan pumpálni kezdett s tágított ujjával. Kapálóztam, próbáltam ellökni, de erős volt és még jobban lefogott.

-Csend! Valahogy meg kell tanulnod, hogy ne akarj megszökni innen.-végül kihúzta ujját, mire fellélegeztem, de a félelem újra előjött, mikor gatyámhoz nyúlt s azt is és vele együtt a bugyimat is megfogva, lerántotta rólam.

-Ne, kérlek, ne!-visítottam, de ez nem hatotta meg. Ő is megszabadította magát az alsó testét takaró ruhadaraboktól s így megláthattam hatalmas méretét. Teljesen lesápadtam a gondolatra, hogy az bennem lesz. Hallottam a fólia szakadását s mostanra már újra felém kerekedett. Ezúttal ajkait rátapasztotta enyémekre s nem engedett. Csókolt de én nem viszonoztam. Nyelvével megnyalta alsó ajkamat, bejutásért esedezve. Nem adtam meg neki, épp ezért is lábaimat szétfeszítette, s avval játszott, hogy nemi szervét bejáratomhoz érintgette, mire én hangot adtam volna nem tetszésemnek, s ő ezt kihasználva, nyelvét átcsúsztatta számba.

-Csókolj vissza.-lehelte ajkaimra, parancsoló hangnemben. Természetesen nem tettem eleget kérésének, mire férfiasságát egészen picit belém tolta, mire egy könnycsepp gördült le orcámon, fájdalmamat jelezve. Nem akartam, hogy teljesen bennem legyen, ezért megcsókoltam, mire ő belemosolyodott csókunkba. Nem mozdult, nemi szerve épp, hogy csak bennem volt, de úgy éreztem, hogy szétszakadok. Várt s várt. Nem mozdult s a gyomrom egészen apróra, borsószem méretűre zsugorodott össze.-Nem fog fájni. Annyira.-mosolyodott el, mire az összes szín kifutott az arcomból. Feljebb próbáltam tornászni magamat, de lehetetlen volt. Igaz, kicsúszott belőlem, de továbbra is szorosan tartott. Újra megcsókolt, de ezúttal férfiasságát is belém tolta, tövig, mire belőlem egy fülsüketítő sikoly szakadt ki. Sikoltoztam s zokogtam. A fájdalom pokoli volt s nem tudtam ezt elviselni. Megmozdultam, de a fájdalom csak egyre erősödött.  Könnyeim egész orcámat végigszántották, beborítva azt. Olyan érzés volt, mintha szétszakadnék. Míg mozdulatlan voltam, egészen tűrhető lett. Ajkait újra enyémekre tapasztotta, s ismét mozogni kezd, a fájdalom újra fellobban bennem. Sikítanék, de szájával betapasztotta enyéimet. Ezúttal nem áll meg minden egyes lökés után, hanem folyamatosan lök, s nem bírom tovább. Beletörődöm a sorsomba, csak azt várom, hogy vége legyen. Egyre erőteljesebbeket lök, s végül erősen kapkodva a levegőt, rám rogy. Amennyi erőm még van, lelököm magamról, s a lepedő után nyúlok, s magamra húzom. Fáradt vagyok, s nem kell sok, hogy a sírás közepette az öntudatlanságba zuhanjak.