˘Prológus˘

 Sötétség minden amit látok. Egy kendő van a szememen. Kezeim és lábaim durván, fájón vannak összekötözve.  Nem tudom, hol vagyok. A föld hideg, a levegő dohos. Lépteket hallok, ajtónyikorgást. Hirtelen kezek húznak fel a hideg betonról, nem tudom megtartani magamat, majdnem elesek, de valaki visszaránt egyensúlyomba. Szememről lekerül a kendő, a villany felkapcsolódik, bántja szememet a pislákoló villanykörte fénye. Végre látok. Egy barna hajú, kék szemű fiúval találom szembe magamat, aki hirtelen letérdel elém, kibogozza a lábamon lévő kötelet majd áttér a kezemen lévőre. Pár ruhadarab és egy magassarkú cipő van mellette, felveszi és odanyomja a kezembe.

-Vedd fel.-köpte oda.

-Ezt nem fogom felvenni.-morgom orrom alatt. Kár volt. Hatalmas tenyere arcomon csattant mire nekem oldalra fordult fejem.

-Azt mondtam, vedd fel.-teljességgel nyugodt volt, nem ordibált. Jobbnak láttam, ha felveszem.-Vagy én is rád adhatom.-vágy csillogott szemében.

-Felveszem.-vágtam rá rögtön s testem megmerevedett mikor kezét fenekemre rakta. Kaján vigyor ült ki arcára mire megfordult s elhagyta a 'szobát'. Ami így látva igazából négy koszos dohos fal volt. Fogalmam sem volt hova kerültem, vagy miért. 

 Közelebbről megnéztem a ruhadarabot amit a srác adott nekem.

-Ilyet talán még egy sztriptíz bárban sem használnak!-kerekedtek ki szemeim.  Egy apró szegecsekkel borított fekete tanga és egy melltartó volt. Nem akartam felvenni, azt sem tudom, miért kell. Átgondoltam és nem szeretnék még egy pofont kapni... Még mindig fáj a helye. Ezért amilyen gyorsan csak lehet levettem a kis nyári ruhámat és a fehérneműimet is. Előtte persze körbenéztem. Gyorsan felvettem a nekem adott fehérneműket és hozzá a magassarkút. Melleimet kezeim összefonásával takartam. Még időben, mert éppen akkor lépett be az a srác amelyik megütött. Feltűnően végig pásztázta testem minden kis részét, majd a karomért nyúlt, evvel elvéve mellem elől. Megaláztatást éreztem mikor teljesen melleimet bámulta. Fejemet lehajtottam. Lehunytam szemeimet így kevésbé fájt a megaláztatás. Kinyitotta az ajtót, mire nekem kinyíltak szemeim. Mielőtt kitoloncolt volna maga előtt, hozzám vágott egy köntöst. Áldottam az eget, hogy nem fehérneműben kell kimennem. Hosszú folyosón sétáltunk végig, mindvégig a nyomomban volt. A homályos pislákoló fényben megpillantottam velem szemben egy ajtót. Gondolkodás nélkül nekiiramodtam, futottam ahogyan csak a lábam bírta. Kinyitva az ajtót csak egy újabb teremben találtam magamat. Jobbra- balra pillantgattam, s csak 4 besötétítette ablakot láttam egymás mellett. Utánam sietett a srác s leráncigálta rólam a köntöst s azonnal távozott. Ott álltam egymagamban, bezárva, reflektorok közé dobva s akkor egy gépies hang megszólalt.

-Lucia Rose Halford, 1996. április. 29.-én született, jelenlegi életkora 18 év, 162 cm magas, állandó lakhelye Los Angeles. Uraim, az árverés elkezdődött.